Chapter 2.

Mikor felébredtem,akkor kezdett el hajnalodni. Körbe néztem,be voltam zárva. A jobb lábam le volt láncolva. 
- Na nee..Ugye ez csak egy vicc ?!-mérgelődtem.
- Black úr kívánsága.-szólalt meg egy hang. Black ? Vagy is Jonathan Black,a híres gyilkos,aki terror táborokat mészárolt le ?! Úristen ! Ekkor remegni kezdett a gyomrom. Még sosem láttam élőben.vagy ha láttam akkor már régen volt és nem emlékszem. Hirtelen kattant a ketrec zárja. Kiléptem,hosszú lovaskocsik rajtuk ketrecekkel,melyekben emberek feküdtek,de nem az én táboromból. 
- Kisasszony várjon !-szólt a kocsis. Furcsálltam,hogy minek "kisasszonyoz",ha rab vagyok ?!
- Várjatok..!-szólalt fel egy mély,érdes hang. Megborzongtam,ahogy meghallottam. Ez..ez Black hangja volt ? Akit mindenki csak Black Joenak vagy B.J-nek szólít ?! Már hányingerem volt,annyira izgultam. Amit..nem igazán értettem,hisz ő csak egy gyilkos..vagy ő A GYILKOS . 
Közelebb toltak,de még mindig nem láttam senkit. 
- Charlotte Collins,egy gyilkos bőrbe bújt angyal.-hallatszott.
- A közismert Black Joe állna előttem..?-kérdeztem.
- Úgy néz ki,ha előttem a híres Charlotte Collins áll..-válaszolta.
- Te leszel a táborom legszebb darabja !-tette hozzá,majd magához hívott. 
Egy hatalmas hotelszerűségbe mentünk. Ott lecuccólkodtam,de csak én,a többieket az arénába vitték. 
- Velük mi lesz ?-kérdeztem aggódva.
- Velük ? Az erősek életben maradnak,a gyengék pedig meghalnak. Egyszerű.,de nem kell velük foglalkoznod,hisz te sztár vagy!-mondta Black Joe flegmán. Sajnáltam a többieket,de még nem akartam cselekedni. Elhatároztam,hogy amint beépültem,kiszabadítok mindenkit.  
- Ha bár mi kérésed van,csak szólj !-mondta B.J,majd kiment. Lehuppantam az ágyra. Furcsa gondolatok cikáztak a fejemben. Hiányzik Dylan ! Fogalmam sincs,hogy hol van Mike ! 
Felkerekedtem,hogy megkeressem Mikeot és Dylant. Ám ekkor belebotlottam egy lányba. 
- Hé vigyázhatnál !-szólalt meg mérgesen.
- Ne haragudj,még új vagyok !-mentegetőztem.
- Új ? Ez fura,újoncokat nem szoktak ideengedni. Ilyen jó volnál ? Mióta vagy itt ?-kérdezte a lány.
- Ma érkeztem.-válaszoltam. Erre a lány elképedten nézett.
- Na jól van,mutass valamit !-vette elő a kardját. 
- Nincs fegyverem.-válaszoltam.
- Mindig kell,hogy nálad legyen a fegyvered !-mondta durván a lány.
- Elvették..-mondtam,ám ekkor megjelent Black Joe. 
- Már is gyakorolsz ? Ezt nevezem !-örvendezett B.J. de a lány nagyon fanyar képet vágott.
- Hívd ide Sethet,Flyt és Shanet.-utasította a lányt B.J.
Nem sokára megérkezett 2 fiú és 2 lány. 
- Bemutatom nektek Charlotte Collinst,a K-i táborból.-mutatott be Black Joe.
- Azt mondjak,hogy a K-iek erősek !-szólalt meg az egyik srác. De az a lány megint fancsali képet vágott. 
- Szia a nevem Seth !-köszönt a szőkébbik fiú. 
- Az enyém Shane.-mondta a másik.
- Fly.-nyújtott kezet az egyik lány.
- És ő..?-kérdeztem.
- Ő az,aki nem szereti az "újoncokat" .-mondta Fly.
- Skylar. Skylar Burr.-Shane. 
Elmosolyodtam. Kicsit jobb lett,bár hiányzott Dylan és Mike. Seth intett,hogy menjünk vele. Követtük egészen az arénáig.

Hideg borzongás fogott el,ahogy végig néztem az arénában. 
- Csak tán félsz Charlie ?!-gúnyolódott Skylar.
- Charlotte vagyok és nem.-válaszoltam és lejjebb mentem. Üres volt és kihalt,de így is lehetett még nyomokban látni az előző küzdelmek nyomait: vérnyomokat,lyukakat a falban és a földön, széttört kardokat,lándzsákat,fejsze és balta nyeleket. 
- Hé,új lány,gyere! Ki mersz állni ellenem ?-vágott hozzam egy lándzsát Skylar.
- Sky ne!-nyugtatta Fly,de nem hallgatott a lányra. Nekem támadott és megkarcolta a lábamat a lándzsájával. A sebből folyni kezdett a vér. Seth és Shane csak néztek minket. Lehajoltam,a kezemmel megpróbáltam elállítani a vérzést. Ám ekkor Skylar újra támadott. Szerencsére időben észrevettem és sikerült elkapnom a lándzsáját. Eltörtem,a földre dobtam,majd felálltam. Egyenesen a szemembe nézett. 
- Ezt lehet,hogy nem kellett volna..-suttogta valaki. Igen,ezt én is éreztem Skylar tekintete minden gondolatát elárult. Nem repesett az örömtől,hogy eltörtem a lándzsáját. Odaléptem hozzá. 
- Tessék.-nyújtottam oda a lándzsát,amit ő adott nekem. Megfogta,ő is eltörte,majd elviharzott. Nem igazán értettem ezt a reakcióját.
- Általában ilyen,majd megszokod.-nyugtatott Shane. 
Visszamentünk a szállónkra. Fly nagyon kedves lány,Shane figyelmes,de csendes,Seth pedig..nos ő a legérdekesebb. Nagyon vicces és aranyos fiú. 
- A tied melyik ?-kérdezte Fly.
- A 12-es.-válaszoltam.
- Ott volt Marry is..-jegyezte meg sejtelmesen Shane.
- Ki az a Marry ?-kérdzetem kiváncsian.
- Régen 5-en voltunk. Marry volt a 2.,Skylar pedig az 1.-mesélte Fly.
- Nagyon jó barátnők lettek,ám Marrynél valami megváltozott.-folytatta Seth.
- Mi ? Mi volt az ?-kíváncsiskodtam.
- Azt nem tudjuk. De azt igen,hogy Marry megszökött Skylarrel együtt. Kutyák vették őket üldözőbe,már majdnem átjutottak egy kis terror falucskába,amikor Marryt meglőtték. Skylar segített neki,ám ezért nagy árat fizetett.-mesélte tovább Shane.
- Mit ?-érdeklődtem.
- Végig kellett néznie,ahogy barátnőjét a szeme láttára ölik meg. Hallgatnia kellett sikolyait és semmit sem tehetett..-magyarázta borzongva Shane.
- Sky azóta megváltozott. Távolságtartó,gyakran kiakad,nem szereti az újoncokat,nem szeret senkit..-mondta szomorúan Fly.
- Csak a gyilkolásnak él !-fejezte be Seth. Ettől a "mesétől" felállt a szőr a hátamon.
Bementem a szobámba. Olyan üres,rideg,sötét volt. Valahogy nem volt semmi kedvem itt lenni. Így hát felülkerekedtem és visszamentem az arénához. 
Páran gyakoroltak csak. Skylar is ott volt. A történtek után még azt hinné,hogy kémkedek utána,ezért inkább arrébb mentem. Ahogy sétálgattam,megpillantottam egy kőoszlopot. Gyorsan felmásztam rá. Még pont elértem az utolsó napsugarakat,melyek melegséget jelentettek. Csak ültem ott és gyönyörködtem a naplementében.
- Hát te ?-kérdezte egy hang . Olyan lendülettel fordultam meg,hogy majdnem leestem,ám valaki elkapott.
- Óvatosan !-nevetett. Elmosolyodtam.
- Seth ! Hát te,mit keresel itt ?-kérdeztem meglepődve.
- Kijöttem levegőzni..na és te ?
Bólintottam,hogy én is ezért vagyok itt,majd tovább néztem a naplementét. Ekkor feltűnt,hogy Seth nem is azt nézi,hanem engem. Felé fordítottam a fejem,azt hittem gyorsan elkapja rólam a tekintetét,de nem így lett. Egymást néztük. Furcsa,különleges érzés fogott el. Véletlenül ráért Seth keze az enyémre.
- Menjünk közelebb !-húzott le az oszlopról. Nem tudtam,hogy értette,de követtem. Leértünk egy mezőre.
- Ez a terepharctér,de olykor az íjászok is itt gyakorolnak.-mesélte Seth. 
- Gyere táncoljunk !-megfogta a kezem,felemelte és megpördített.

Nevettem,ahogy azon is,hogy Seth a földre vetette magát és hempergett. Nagyon mókás srác,megkedveltem. Sajna ez is véget ért,mert besötétedett. Seth felkísért a szobámba. 
- Kösz mindent..-motyogtam,elmosolyodtam,Seth is mosolygott,majd becsuktam az ajtót. Ledőltem az ágyra,senki sem vett minket észre. Seth járt a a fejemben,így nehezen tudtam elaludni.