- Charlotte segíts !-gúnyolódott Skylar a nézőtérről. Felkapcsolta a reflektorokat. Semmit sem láttam. Csak a hangokat hallottam. A nézőtér tele volt emberekkel. Skylar nyilvánosan megalázott. Seth hangját próbálta utánozni és eljátszotta,hogy mit csináltunk tegnap. Aztán lejött hozzám.
- Milyen szép is a szerelem..!-simogatta meg az arcom. Ellöktem a kezét és dacosan néztem rá.
- Nem vagyok szerelmes !
- Persze,hisz te csak a gyilkolásnak élsz..! Látod,ebben hasonlítunk !-suttogta a fülembe és visszament a nézőtérre.
- Semmiben sem hasonlítok rád !!-kiabáltam durván. Skylar csak nevetett és lezáratta a kapukat. Idegesen néztem körbe.
- Nesze..erre még szükséged lehet !-dobott elém egy tőrt. Ezzel nem fogok sokra menni,de azért felvettem a földről. A kapuk ismét kinyíltak,ám ezúttal tetőtől-talpig felfegyverkezett harcosok léptek ki rajta. Mély levegőt vettem és erősen megmarkoltam a tőrömet.
- Táncoljunk..!-léptem közelebb.
- Várjatok ez nem így nem igazságos !-szólalt fel Sky. A harcosok megálltak. Elém dobott egy sisakot is. Felvettem,de valami megint csak nem tetszett Skylar-nek. Megkérte az egyik harcost,hogy adja oda a páncélját nekem. Mikor levette,akkor láttam,hogy egy lány. Nagyjából velem lehetett egy idős. A karján volt egy elég csúnya heg. Az arca nagyon komor volt és rideg. Elgondolkoztam,hogy vajon én is ilyen leszek ? Átnyújtotta,majd megfordult és kiment. Felvettem a páncélt és a sisakot is. Felismerhetetlen voltam ebben a szerelésben.
- Az ellenfeled vörös egy kék lesz.-küldött be egy kék páncélos harcost. Magam elé vettem a tőrt.
- Mehet..-mondtam halkan. Az ellenfelem is elhelyezkedett. Megszólalt a kűrt. Én indultam hamarabb és teljes erőbedobással rohantam a kéknek. Észbe sem kapott,én már felhasítottam a karján lévő bőrpáncélt. Fel sem szisszent,hanem lábon szúrt. A lábamhoz kaptam és hátra léptem. Elég mély a seb.. Felemeltem a fejem és indulatosan neki rontottam. Most figyelt és a földre nyomott. A kezemmel ütögettem,mire ő nevetett. Megrúgtam,értetlenül nézett rám,lankadt figyelme. Ezt kihasználtam és a karjába állítottam a tőrt. Felmordult és erősen a földhöz szorított. Próbáltam kiszabadulni,de nem ment. Ekkor a kardját a nyakamhoz szorította. Behunytam a szemem.
- Ennyi ?-kérdezte méltatlankodva. Hirtelen felpattantam és felé hajítottam a tőrt. A tömeg morajlott és a ,,vörös'' nevet kiabálta. Háttal voltam az ellenfelemnek,amikor szorítást éreztem.
- Nem győzhetsz le !-suttogta élesen a fülembe. Összerezzentem.
- Igen ?! Na figyelj csak !-elkaptam a karját és a földre vágtam. Aztán a mellkasára tapostam. A tömeg azt ordította: HALÁL !
Megöltem volna,de a tőröm a földbe ágyazódott.
- Ezt keresed ?!-húzta végig a kardját a lábamon. Összerogytam,az ellenfelem a földre rúgott és levágta a páncélomat.
Ijedten néztem ki a sisakomból. Arrébb söpörte a bőrpáncèlom darabjait. Ezután végig húzta a kardját a lábaimon ès karjaimon. Próbáltam kiszabadulni,ám ekkor a combomba mélyedt a kard. Felnyögtem ès a sebet néztem,melyből ömlött a vèr.
- Most pedig a sisakod !-rátaposott a mellkasomra,majd lehajolt és levette a sisakom. - Charlotte ?!-lepődött meg és hátrálni kezdett. Eldobta a kardját. A tömeg elégedetlenül morajlott. Egy darabig feküdtem a földön. Aztán erőt gyűjtöttem és sikerült felkelnem. Sántikálva az ellenfelem felé indultam. Ám megfordult,a kezeit maga elé rakta és levette a sisakját is,de már túl késő volt...
- Seth..!!-kiáltottam rémülten. De ő magatehetetlenül terült el a földön. Minden fájdalmamat hátra hagyva rohantam oda hozzá,lehajoltam,megfogtam a kezét.
- Seth,hallasz engem ?!-kérdeztem kétségbeesetten. De nem válaszolt. Felkeltem a földről,a kezeimet átitatta a vér. Egyenesen a nézőtér felé sétáltam,felkaptam Seth kardját és felemeltem.
- Most engem akarsz megölni ?-kérdezte Skylar a nézőtérről.
- Te..tudtad..?-kérdeztem erőtlenül. De Skylar csak röhögött. Komoran néztem rá és elhajítottam a kardot. Ekkor kiabálásra lettem figyelmes. Mr. Black volt az. Ahogy közeledett az emberek félre álltak.
- Mi a fene folyik itt ?!-kérdezte mérgesen.
- Az új lány megölte Seth-tet ! -kiabálta Skylar.
- Nem !-rogytam térdre. - Én nem...-könnyesek lettek a szemeim. - Nem én voltam..!
- Akkor ki ?!-lépett oda hozzám Joe. Ekkor megpillantotta a földön fekvő srácot. - Úristen,Seth !
- Charlotte volt !-mondta ismét Skylar. Megráztam a fejem. Könnyek szöktek ki a szememből,de próbáltam erősnek mutatni magam.
Joe mentőt hívott. Ott ültem összeroskadva és néztem,ahogyan elviszik. Ha gondolkodok,mielőtt cselekszem,nem történik meg ez ! Olyan kedves srác,nagyon megkedveltem és most... Nem tudtam elhinni ami történt. Erőt vettem magamon és feltápászkodtam. A kis házhoz sétáltam annak reményében,hogy ott senki sem zavarhat. Egyedül akartam lenni. Távol mindenkitől,magányosan. Sok mindent kellett átgondolnom. Igaza volt Skylar-nek,én csak a gyilkolásnak élek. Nincsenek barátaim,mert mindenkit megölök,aki a közelembe kerül. Az emberek ezért tartanak tőlem. Kárhozatra ítéltek,azzal a mondattal: "Egy gyilkos bőrébe bújt angyal vagy..!" Már nem félek semmitől. Az idők során megtanultam azt, hogy ne érdekeljen igazán semmi érzelmes dolog,mert ha elkezdesz vele foglalkozni,előbb utóbb gondolsz majd rá aztán azon kapod majd magad,hogy gyötör és felemészt a gondolat.
- Charlotte..!-szólt egy hang. Nem foglalkoztam vele,de egyre csak a nevemet hajtogatta,így kénytelen voltam megfordulni és megnézi,honnan jön a hang.
- Te mindig kinyírod a pasijaidat ?-kérdezte a hang. Már tudtam ki az.
- Skylar szállj le rólam !-mondtam kedvetlenül.
- Miért vagy ilyen ? Hírt hoztam Joe-tól !-lépett elém. Felnéztem rá.
- Hallgatlak.-mondtam.
- Szóval...Seth..izé.. Bevitték a kórházba,a legjobb ellátásban részesült...de..-mesélte Skylar. Éreztem,mit fog mondani,ezért intettem,hogy fejezze be. Az egyik fához sétáltam,neki nyomtam a homlokom és pár könnycsepp gördült végig az arcomon.
- Nem...Ez nem lehet igaz !-mondtam összetörve. Skylar a vállamra tette a kezét,lelöktem és berohantam az erdőbe. Nem tudtam merre futok,csak el akartam tűnni onnan. Míg végül elértem egy mezőt. Ott körbenéztem. Sehol egy lélek. Tovább akartam futni,de elestem. Úgy maradtam a földön,ahogy odaestem,majd sírni kezdtem. Összegömbölyödtem ,eltűntem a magas fűben. Az ég tiszta kék volt,a nap sütött,még sem volt annyira meleg. Csend és nyugalom uralkodott,néha egy-két madár szelte át az égboltot. Szívesen lettem volna én is madár. Ők szabadok,nincsenek bezárva egy ilyen helyre. Ekkor döntöttem el,hogy muszáj innen kijutnom valahogy. Felkeltem a földről és tovább sétáltam. A lábamon lévő seb iszonyatosan fájt,ezért gyakran meg kellett állnom. Épp egy sziklás helyen pihentem meg,amikor különös zajokra lettem figyelmes. A hangok irányába indultam. Egyre hangosabban hallottam,míg elértem egy szakadékot. Kék és piros ruhás emberek harcoltak pont úgy, mint mi. Ám itt a veszteseket a szakadékba lökték. Kegyetlenül öldökölték egymást. Két vörös kiszorítottak egy kéket,de nem ölték meg. Azt hittem,megkönyörülnek rajta,megnyugtattam ezzel magam. Tévedtem. Pár perc múlva,már a fán lógott,kegyetlenül felakasztották. Túl hangos voltam,kiszúrtak.
- Hé,van egy kémünk !-mondta az egyik. Egyre közeledtek felém. A cipőmből előhúztam a tőrömet.
- Na lássuk kit fogtunk..-viccelődtek.
- Ez egy lány..?! Ki vagy,mond ?-lépett közelebb egy másik.
- Ahhoz neked semmi közöd ! Na és te ki vagy ?!-kérdeztem.
- Nathan Smith.-mutatkozott be.
- Én pedig Charlotte Collins !-nyújtottam a kezem.
- Szép neved van !-kacsintott. Gyönyörű szemei vannak. - De mit keres itt egy ilyen szép lány ilyenkor ?
- Nem érdekes..-mondtam,de Nathan közelebb lépett. Ekkor elővettem a tőrömet. - Nem ajánlom !
- Jól van nyugi..!-lépett hátra. Leengedtem a tőrt,nem kellett volna,mert Nathan hirtelen megfordult és magához húzott. Mélyen a szemeibe néztem és ő is az enyéimbe.
- Na..! Engedj el !-löktem el.
- Merre fele mész ?-kérdezte. Megvontam a vállam,majd elindultam előre. Fogalmam sem volt arról,hogy hova megyek, még sosem jártam erre. Folyton a fákat figyeltem. Féltem egy kicsit,de próbáltam nem kimutatni.
- Hé,új lány..-szólt hozzám Nathan.
- Charlotte vagyok.-válaszoltam durván,majd tovább mentem. Zajokat hallottam,elővettem az íjamat. Lőni készültem,amikor Nathan elém ugrott.
- Engem ugye nem akarsz megölni ?-mosolygott. A mellkasához nyomtam az íjamat. Aztán megfordultam és az ellenkező irányba indultam.
- Most hova mész ?-kérdezte. Megvontam a vállam. Futni kezdtem,majd hirtelen...
- Áááá...
- Charlotte !!-kiabálta Nathan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése