A kis lĂĄny gyorsan felcseperedett. Olyan volt,mint bĂĄrmelyik mĂĄsik vele egykorĂș lĂĄny. Ăm amikor iskolĂĄba kerĂŒlt,hamar kitƱnt a többiek közĂŒl. Eleven volt Ă©s kiszĂĄmĂthatatlan. Ez Ăgy is maradt,egĂ©sz addig,mĂg nem 5.-ben jutalom kirĂĄndulĂĄsra mentek,egy kalandparkba. TermĂ©szetesen Charlotte azonnal a legnehezebbel akart kezdeni. MĂĄr majdnem vĂ©gig vitte a pĂĄlyĂĄt,amikor egy fĂĄjdalmas sikolyra lett figyelmes. Ijedten kapta fela fejĂ©t,majd leugrott a pĂĄlyĂĄr Ă©s a hang irĂĄnyĂĄba indult. Beszaladt az erdĆbe,ahol egy dombtetjĂ©n megpillantott 2 embert. Az egyik a tanĂĄrnĆje volt. Megtorpanva nĂ©zte,ahogy a mĂĄsik alak egy kĂ©st vesz elĆ,majd ezutĂĄn lassan,fĂĄjdalmasan vĂ©gig hĂșzza a tanĂĄrnĆ nyakĂĄn. Szinte hallani lehetett a lĂ©gcsöve recsegĂ©sĂ©t,ropogĂĄsĂĄt. MiutĂĄn elvĂĄgta szegĂ©ny nĆ torkĂĄt,elengedte a testet,ami magatehetetlenĂŒl a földre rogyott. Kis patakocskĂĄkban folyt a vĂ©re,beszinezve Charlotte cipĆjĂ©t,aki mĂ©g mindig rĂ©mĂŒlten ĂĄllt Ă©s csak nĂ©zett. A fĂ©rfi közeledni kezdett. A kis lĂĄny moccani sem bĂrt a fĂ©lelemtĆl.
- Charlotte Collins?-kĂ©rdezte a fĂ©rfi. A kis lĂĄny bĂłlintott. EzutĂĄn a fĂ©rfi karon fogta Ă©s betuszkolta egy hatalmas fekete autĂłba. Sikoltozni sem tudott a fĂ©lelemtĆl. A kocsiban ĂŒlt mĂ©g egy nĆ,aki a fĂ©rfit kĂ©rdezgette rĂłla. Neki is feltettek pĂĄr kĂ©rdĂ©st,de nem igazĂĄn tudott felelni.
PĂĄr hĂłnappal kĂ©sĆbb Charlotte mĂĄr nyulakat szĂșrt le,vagyis kellett volna,de nem ment neki. Folyton sĂrva fakadt,amiĂ©rt aztĂĄn Ćt bĂŒntettĂ©k meg. Minden este vĂ©resen,sebekkel tarkĂtva dĆlt be ĂĄgyĂĄba Ă©s a pĂĄrnĂĄjĂĄba sĂrta :"- Haza akarok menni !" Persze ez nem volt szĂĄmĂĄra megoldhatĂł.
2 Ă©v elteltĂ©vel,mĂĄr megtudott ölni pĂĄr nyĂșlat,de mĂ©g mindig elsĂrtamagĂĄt Ă©s egyre csak azt hajtogatta :"-SajnĂĄlom !" VĂ©gig simĂtotta aprĂł puha kezĂ©t a lassan kihĂŒlĆ ĂĄllat testĂ©n,egĂ©szen a nyĂlig. Ott megĂĄllt Ă©s Ăłvatosan kihĂșzta. MĂ©g mindig nem tudatosult benne az,hogy ölnie kell Ă©s azt,hogy az Ć kis kezei ĂĄltal hal meg egy ĂĄrtatlan ĂĄllat el kell fogadnia !
MĂĄra mĂĄr felnĆtt az a csöpnyi lĂĄny. A szĂve kemĂ©ny Ă©s rideg. A szemei sötĂ©ten csillognak. GöndörkĂ©s fĂŒrtjei lassacskĂĄn kiegyenesedtek Ă©s most mĂĄr inkĂĄbb csak hullĂĄmok. KĂ©pes-e helyt ĂĄllni egy összetört lĂĄny egy terror tĂĄborban,ahol ölsz vagy tĂ©ged ölnek meg ! Igen,aki nem kĂ©pes megfelelni,az elbukik. Mert csak a legjobb,legkĂ©pzettebb Ă©s a legerĆsebb kĂ©pes Ă©letben maradni. Ez a terror tĂĄbor alapszabĂĄlya,melyet most mĂĄr Charlotte is megtanult. Ugyan is többször kellett apolĂłt hĂvni hozzĂĄ,mert legyengĂŒlt,de vĂ©gĂŒl mindig erĆre kapott. Ăm a tĂĄbor csak a kezdet ! Csak a kezdete a törtĂ©netĂ©nek,egy törtĂ©netnek,melynek ezer meg ezer arca,de csak egy valĂłsĂĄga ! Ennek a neve : fĂ©lelem. Elviselni,egyĂŒtt Ă©lni vele nem nagy dolog,de legyĆzni mĂĄr igen !!