Prologue ♣

Van,hogy az ember már akkor tudja,hogy rosszat tett,mikor még el sem követte. Így volt ez Mr. és Mrs. Collinsszal is. Első születendő gyermekük a Charlotte nevet kapta,mely bájos külsőt kölcsönöz a lánynak. 
A kis lány gyorsan felcseperedett. Olyan volt,mint bármelyik másik vele egykorú lány. Ám amikor iskolába került,hamar kitűnt a többiek közül. Eleven volt és kiszámíthatatlan. Ez így is maradt,egész addig,míg nem 5.-ben jutalom kirándulásra mentek,egy kalandparkba. Természetesen Charlotte azonnal a legnehezebbel akart kezdeni. Már majdnem végig vitte a pályát,amikor egy fájdalmas sikolyra lett figyelmes. Ijedten kapta fela fejét,majd leugrott a pályár és a hang irányába indult. Beszaladt az erdőbe,ahol egy dombtetjén megpillantott 2 embert. Az egyik a tanárnője volt. Megtorpanva nézte,ahogy a másik alak egy kést vesz elő,majd ezután lassan,fájdalmasan végig húzza a tanárnő nyakán. Szinte hallani lehetett a légcsöve recsegését,ropogását. Miután elvágta szegény nő torkát,elengedte a testet,ami magatehetetlenül a földre rogyott. Kis patakocskákban folyt a vére,beszinezve Charlotte cipőjét,aki még mindig rémülten állt és csak nézett. A férfi közeledni kezdett. A kis lány moccani sem bírt a félelemtől. 
- Charlotte Collins?-kérdezte a férfi. A kis lány bólintott. Ezután a férfi karon fogta és betuszkolta egy hatalmas fekete autóba. Sikoltozni sem tudott a félelemtől. A kocsiban ült még egy nő,aki a férfit kérdezgette róla. Neki is feltettek pár kérdést,de nem igazán tudott felelni. 
Pár hónappal később Charlotte már nyulakat szúrt le,vagyis kellett volna,de nem ment neki. Folyton sírva fakadt,amiért aztán őt büntették meg. Minden este véresen,sebekkel tarkítva dőlt be ágyába és a párnájába sírta :"- Haza akarok menni !" Persze ez nem volt számára megoldható. 
2 év elteltével,már megtudott ölni pár nyúlat,de még mindig elsírtamagát és egyre csak azt hajtogatta :"-Sajnálom !" Végig simította apró puha kezét a lassan kihülő állat testén,egészen a nyílig. Ott megállt és óvatosan kihúzta. Még mindig nem tudatosult benne az,hogy ölnie kell és azt,hogy az ő kis kezei által hal meg egy ártatlan állat el kell fogadnia ! 
Mára már felnőtt az a csöpnyi lány. A szíve kemény és rideg. A szemei sötéten csillognak. Göndörkés fürtjei lassacskán kiegyenesedtek és most már inkább csak hullámok. Képes-e helyt állni egy összetört lány egy terror táborban,ahol ölsz vagy téged ölnek meg ! Igen,aki nem képes megfelelni,az elbukik. Mert csak a legjobb,legképzettebb és a legerősebb képes életben maradni. Ez a terror tábor alapszabálya,melyet most már Charlotte is megtanult. Ugyan is többször kellett apolót hívni hozzá,mert legyengült,de végül mindig erőre kapott. Ám a tábor csak a kezdet ! Csak a kezdete a történetének,egy történetnek,melynek ezer meg ezer arca,de csak egy valósága ! Ennek a neve : félelem. Elviselni,együtt élni vele nem nagy dolog,de legyőzni már igen !!