- Na jó és most halljuk a szabályokat még egyszer !-mondta Mike. Mély levegőt vettem,bele akartam kezdeni,de ekkor megjelent Dylan. Mike legyintett,hogy menjek vele. Az erdőbe mentünk. Nyulakat lőttünk,madarat fogtunk,rókákat és farkasokat lestünk. Minden teljesen átlagos volt.
Már egészen bent voltunk az erdőben,amikor furcsa zajokra lettem figyelmes. Megtorpantam.
- Mi az ?-kérdezte Dylan.
- Te nem hallottad ?-kérdeztem. Megrázta a fejét. Tovább sétáltunk,de én nem tudtam megnyugodni. Folyton ugyan azokat a zajokat hallottam.
- Megálljunk ?-kérdezte Dylan. Az arcán látszott az,hogy most hülyének hisz. Megráztam a fejem,ha megállnánk az csak rosszabb lenne. Felvettem a napszemüvegem. Így olyan volt,mintha egy maszk mögé bújtam volna. A fejemet felemeltem,előre néztem. Dylan csak nézett,majd megállított. Hosszan a távolba nézett.
- Mi az ? Mit látsz ?-kérdeztem,de nem kaptam rá választ. Mellé álltam,próbáltam én is a célpontot nézni,de nem láttam. Hiába ágaskodtam,semmi. Hirtelen Dylan összerezzent.
- Futás !-mondta meredten. Meg sem tudtam szólalni,nem moccantam. Ekkor egy alak ugrott elő a bokorból egy csuklyás férfi. Dylan védelmezően elém ugrott. A nadrágzsebemben nyugvó tőrhöz nyúltam. Lassan kihúztam. Az alak elvigyorodott. Dylan támadásba lendült,de az alak hamar le a földre terítette. Most én következtem. Tőrrel szaladtam a férfinak,de kivette a kezemből és végig húzta a karomon.
- Ááhh-nyögtem fájdalmasan. A karomhoz kaptam,eléggé vérzett. Felém közeledett. Megpróbáltam küzdeni,de a másik karomat is megsebesítette. Azt most a torkomat vágja el,amikor Dylan ismét elém ugrott és ő sebesült meg.
- DYLAN !-kiáltottam. Rám mosolygott,majd a földre esett. Az alak nevetve lépett oda hozzám. Esélyem sem volt. A tőrömmel erősen fejbe vágott. Elsötétült minden.
***
Mikor feleszméltem egy asztalon feküdtem. Körbenéztem. Sötét volt.
- Dylan ?-kerestem a tekintetemmel kerestem de nem láttam sehol.
- Dylan ?-szólítottam,de semmi. Felkeltem,leugrottam az ágyról. Alig láttam valamit,de neki vágtam. Addig botladoztam,míg elértem az ajtót. Tapogatózni kezdtem. Meglepődve tapasztaltam,h nincs rajta kilincs. Megpróbáltam kinyitni,de nem ment. Ezért aztán egy darabig feladtam. Majdem elaludtam,amikor zajokra lettem figyelmes. Ijedten kaptam fel a fejem. Az ajtó kinyilt. 3 alak lépett be. Ketten Dylant fogták. Mellém dobták. Erőtlenül zuhant a földre. Odakúsztam mellé miközben az alakok kimentek.
- Még visszajövünk..!-kiáltották.
- Mi történt ?-kérdeztem,de Dylan nem felelt csak feküdt a földön. Lejjeb hajoltam,nem reagált rá. Ekkor újra kinyilt az ajtó.
- Mit tett vele ?!-kérdeztem aggódó hangon.
- Semmit. Ő akart megvédeni téged. Na gyerünk gyere !-fogta meg Dyla karját.
- Nem engedem !-húztam el a karját.
- Nem kell a beleegyezésed !-lökött arréb az alak. A földre estem,de nem adtam fel.
- Nem viheti el !-védtem.
- Hé,nem lesz semmi baj !-nyugtatott Dylan. Bólintottam,leültem a sarokba és vártam.
Már nagyon régóta vártam. Fáradt voltam,de nem akartam, aludni,mert hátha pont akkor jönnek vissza. Végül megjelent Dylan az alakkal. Most még fehérebb volt. Remegett. Soha sem láttam ilyennek.
- Mi tett veled ?-kérdezte a karját simogatva,de nem felelt. Meredten nézett maga elé. Halk nyögdécseléseket lehetett hallani.
- Ha...ha megint jönne az az alak...csak fuss ! Érted ?! Ne törődj velem,csak fuss ! Amilyen messze csak tudsz ! -mondta Dylan. A hangja elcsuklott,remegő volt. Tudtam,hogy baj van.
- Nem hagylak itt !-fogtam meg a kezét.
- De igen !.húzta ki a kezét a kezemből. Szívesen ellenkeztem volna,de megjelent az alak.
- Használhatom a mosdót ?-kérdezte Dylan. Mivel úgy is védtelen,ezért megengedték neki. Ám Dylannek helyén volt az esze. Megfogott egy nagy vasrudat és fejbevágta vele az alakot.
- Fuss Lottie fuss !-kiáltotta Dylan.
- Nélküled nem !-vitatkoztam.
- Menj már ! Hozz segítséget !-ledermedten álltam és néztem ahogy a férfi magához tért. Dylan tátogott valamit és ráugrott. Futni kezdtem. Fogalmam sem volt merre kell futnom,csak zavartan pillantgattam jobbra-balra a kijáratot keresve. Egy létrához értem. Hallottam az egyre közeledő lépteket,így megpróbáltam gyorsabban mászni,de a fokok csúsztak.
- Siess Lottie !-kiáltotta Dylan a férfival verwkedve. Tudtam,ha én kimászom,ő ott marad. Elértem a legtetejét,de a férfi elkapta a lábam.
- Eresszen el !-rugdostam. Közbe lépett,így ki tudtam szökni. Egy hangos kiáltás,majd egy lövés hallatszott. Megtorpantam. Lelőtte Dylant ?! Nem tudtam tovább menni,vissza akartam fordulni,de nem lehetett. Erőt akartam gyűjteni,amikor hirtelen újra hallottam azokat a zajokat. Remegve kezdtem el rohanni. Annyi siettem,hogy befaroltam egy bokorba és már nem volt elég időm kikecmeregni onnan így hát ott maradtam. Ott lapultam,a szívem hangosan dübörgött,mintha ki akarna szakadni a helyéről. Szaporábban vettem a levegőt,azt hittem kilométerekről meghallják már,olyan hangos. Így nem vettem levegőt. Léptekre lettem figyelmes. Lejjebb lapultam. Próbáltam a leghalkabb lenni. Most éreztem igazán azt,hogy ez már nem a kikpézés,erre senki sem készített fel,innen nincs kiút ,itt nincs 2.esély,ölsz vagy téged ölnek ,eg ! Itt értettem meg igazán Mike szavait,a többiek intelmeit. Behunytam a szemem. A lépek távolodni kezdtek. Nem akartam elhinni,hogy sikerült,hogy túl vagyok a nehezén. Már csak el kell jutnom a táborig. Mikor már teljrsen meggyőzödtem a terep tisztaságáról ,kibújtam és újra rohanni kezdtem. Átvágtam az erdőn. A bokrok és a fák ágai összekarcoltak. Lassan közeledtem a célomhoz,ám ott sem volt jobb a helyzet. A táborházak lángokban álltak.
- Charlotte el kell tűnnöd !-hallatszott. Nem foglalkoztam vele Mikeot kerestem.,de hiába. Csak össze-vissza rohangászó táborozókat láttam. Félelem fogott el. A házam felé rohantam. Meglepődve láttam,hogy még sértetlenül áll a helyén. Óvatosan besétáltam. Többször is körül nèztem. Egy árva lélek sem volt még csak a ház közelében sem. Ez igen gyanús volt,de nem foglalkoztam vele. Leültem az ágyamra. Előkerestem a párnahuzatomba rejtett tőrt,aztán a fiókba dugott pisztolyt. Remegve szorítottam a kezembe. Ez már nem csak egy gyakorlat volt,ahol ha meghalsz újra kezdheted.. Ez már a valóság volt. Hideg borzongás fogott el már a gondolatától is. Lassan kisétáltam. Vér,sikolyok és holtestek mindenfelé. A tábor most mutatta meg az igazi arcát.
- Charlotte !-kiáltotta egy hang erőtlenül és fájdalmasan. Megfordultam. A tőrt szorongattam a kezemben.
- Fuss Charlotte !-hallatszott ismét a hang.
-Mike ?-kérdeztem hunyorogva. Közelebb mentem. Így már mindent láttam: egy férfi szorongatta Mikeot,aki a vérző karját fogta.
- Collinsék egyszem lánya. Mikor utoljára láttalak 12 éves voltál,de most..! Nagyon hasonlítasz apádra,de anyádra viszont nem. Tetszik a műsor ? Erre nem tanítottak meg,ugye ? Tehát gyakorlatilag simán megölhetnélek és még csak nem is kell megerőltetnem magam.-mondta fèrfi sejtelmesen. Ekkor értettem meg,ki ez a férfi,de fogalmam sem volt,hogy mit akar. Nem válaszoltam,csak figyeltem.
- Charlotte,menj innen !-kiáltotta Mike. Megráztam a fejem.
- Úgy sem fog elmenni ! Túlságosan érdekli a valóság..-magyarázta a férfi.
-Valóság?-kérdeztem vissza.
- Soha sem érdekelt,miért vagy itt ?-lépett közelebb. Hátrálni kezdtem.
- De..de igen.-válaszoltam. Elgondolkoztam.
- Ne Charlotte !-figyelmeztetett Mike. Ránéztem,de nem érdekelt amit mondott.
- Ne hallgass Mikera ! Ő a ,,rossz" nem én !-mentegetőzött a férfi.
- Charlotte figyelj rám !-ekkor Mike elgondolkodva folytatta :
- Hol van Dylan ?-lehajtottam a fejem.
- Feláldozta magát,azért,hogy én megmeneküljek..-mondtam szomorúan.
- Ha hagyod magad legyőzni akkor Dylan feleslegesen mentett meg!-vágta hozzám durván Mike. Éreztem,hogy igaza van,de rosszul esett. Mégis ez a mondat nyitotta fel a szemem. Megmarkoltam a tőröm. Készen álltam a támadásra. Felemeltem a karom és a férfi felé dobtam.
- Nem tartom jó ötletnek..!-elkapta a tőrt a férfi. Meglepedten néztem. Most a pisztolyt fogtam meg a zsebemben.
- Az sem jó terv !-figyelmeztetett a férfi és elővett ő is egy tőrt. Egy szempillantás alatt hozzám vágta,ami beleállt a karomba. Fájdalmasan felordítottam. A karomhoz kaptam.
- Még nem állsz készen !-jegyezte meg,miközben felém közeledett. Lassan kihúztam a karomba fúródott tőrt. Felálltam és a férfihez dobtam. Leesett a cipője előtt. Lehajolt,felvette,majd rám szegezte szúrós tekintetét.
- Halott vagy. Pedig milyen kár érted..-dobtam felém ismét a tőrt. Tú hirtelen jött ahhoz,hogy kivédjem. A másik karomat találta el. A földre estem.
- CHARLOTTE !!-kiáltotta Mike. A férfi felnevetett. Elsötétült minden. Az utolsó hang a férfi hangja volt. Mielőtt végleg elájultam volna Dylanre gondoltam. Cserben hagytam ! Talán már nem is él..! Pár apró könnycseppel zárultak le a szemeim végleg...legalábbis egy időre biztos...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése